2011. augusztus 25., csütörtök

Megijedtem

Kb. egy évvel ezelőtt a IX. kerületi Duna-parti albérletem előtt elkapott egy fickó. Egy buliból mentem hazafelé. Mindig figyeltem a környezetemet, nem árt az óvatosság. Az utca első fele be van kamerázva, ott valahogy kevésbé féltem. De mindez pont a bejárat előtt történt. Mielőtt felléptem volna, hogy nyissam a lécsőház ajtaját, a fickó ott termett a semmiből (a kamerázott rész után egyfolytában néztem a hátam mögé), és mire megéreztem, hogy valaki van a hátam mögött (érdekes ezt megérzi az ember), addigra már elkapott "alsó madárfogással". Én ezt így hívom, alám nyúlt rendesen. Rocker szerkóba öltözött, nem pont rossz arcú srác volt, de nem ismerném fel. Mondanom se kell, hogy nagyon megijedtem. Elkezdtem ütni a kinyitott esernyőmmel (épp esett az eső, az ilyen perverz állatokat még a rossz idő se téríti el), és akkorát sikítottam, hogy a saját sikolyomtól szinte jobban megijedtem, mint a pasastól. Erre nevetett, és inkább továbbállt - nagy szerencsémre.

Azóta is utálom, ha valaki mögöttem mászkál, ugyanaz a rossz érzés fog el, és még jobban ki vagyok rá hegyezve.
Pont tegnap gondoltam rá, hogy mostanában nem történt olyan, amiről írhatnék, bár megint elvittek egy csajt a zsaruk a szemem láttára, de ilyen volt a múlt héten is. Nos, jobb lett volna, ha inkább elkerülöm az "érdekességeket".
Egy fehér ruhát viseltem tegnap, semmi extra, nem hosszú mondjuk, de átlagos nyári ruhának nevezném. Valaha még át is futott az agyamon, hogy ezt nem kéne viselnem munkába menet, de most győzött a kánikula.
Az átlagosnál is többen néztek meg, mióta tombol a jó idő. Úgy érzem magam, mint egy új egyed az állatkertben. Tény, hogy nem öltözködöm túl visszafogottan, de azért nem is Qvásan szerintem. Semmi kirívó nincs rajtam, hacsak nem a hosszú szőke haj, de az sem olyan, mint a görkoris Sindy-é, hanem göndör (és kócos :D)
Szóval tegnap az árnyékos oldalon mentem, mert még ebben az utálatos fehér ruhában is melegem volt, amikor megéreztem, hogy valaki nagyon közel jön a hátam mögött. Elléptem balra, ő is. Elléptem jobbra, ő is. Csak annyit láttam, hogy jó, ha öt centire vagyunk egymástól, azonnal elkezdett kalapálni a szívem (és persze nem abban az értelemben, mint amikor a pasimtól vagyok öt centire). Megpördültem, hogy előre engedjem a srácot, hogy húzzon onnan a francba (ezt inkább nem mondtam, itt felesleges újat húzni bárkivel). De a srác nem ment el, hanem kaján vigyorral megkérdezte, hogy "valami baj van?" Csak annyit tudtam rávágni dacos pofával, hogy semmi, és átsiettem a túloldalra. Persze még ő kezdett el szidni engem, majd oboát mutogatott (nem a hangszert).

Nem tudom megítélni, hogy a kelleténél jobban kiakadtam-e, vagy jogos volt a kiborulásom, de a múltkori fent leírt eset óta biztos, hogy érzékenyebb vagyok az ilyen szituációkra. Ha nem veszem időben észre a hülye srácot, biztos hogy "jól" letaperol. Szóval kellőképp felspannolva léptem fel a buszra, és két megállóval arrébb leszálltam bevásárolni. Horváth Mihály tér - azt gondolná az ember, hogy ez egy normálisabb hely. Ott van egy gimnázium, és a Futó utca sarka, ami rehabilitált terület, a Corvin Bevásárlóközponthoz igyekeztem én is.
A térnél hallom, hogy valaki őrült módjára, mint egy sakál ordít: "Szőke, héé, állj meg! Te ott szöszi, hallod?" Hátranéztem, de csak egy trikós nagydarab idősebb fickót láttam a túloldalon. Nem volt épp szimpatikus, azt hittem ő kiabál, de siettem tovább, amikoris a padon ülő öreg bácsika közli velem, hogy nekem kiabálnak.
Sajnos sejtettem, pedig a hang nagyon ijesztő volt, fogalmam sincs hogy képes valaki ekkora hangerővel ordítani (bár a támadáskor én is túlszárnyaltam magam). Pont nem volt más szőke a téren, úgyhogy nem volt sok esélyes. Na mindegy, tehát siettem tovább, amikor valaki ismét ordítja ugyanezt. Egy fiatal srác volt az, és átvágott a parkon felém. Ijesztően nézett ki, ahogy ordibált, szerintem nem volt beszámítható állapotban. Őrültnek vagy drogosnak tűnt. Szinte már futottam, ő pedig ordította, egyáltalán nem kedves hangnemben, hogy ne fussak el. Gyorsan elkanyarodtam, és azon járt az agyam, hogy milyen üzletbe, helyre tudnék befutni. Bevágtam az utcán sétáló fiatalka srác elé. Innentől már nem láttam az őrültet, de egy kicsit sok volt nekem a két eset tíz percen belül.
Hol van itt a szabadság? Nem járhatsz csinosabb ruhában, folyamatosan fegyvert kell a kezedben hordanod munkába menet oda és vissza, vagy költsd taxira az egész fizetésed, hogy azzal járj be dolgozni?
Szerintem ez felháborító. Vagy úgy is mondhatnám, nem fehér embernek való. 

2011. augusztus 19., péntek

Létrejött az üzlet

Korábban írtam, hogy sosem láttam, hogy az utcalányok beszálltak volna bárkinek az autójába.
Ma viszont szemtanúja lehettem annak, hogyan jön létre az üzlet, reggel hét óra ötven perckor.

A csajszit, aki az utca elején vonaglott a fickó előtt, már ismerem látásból. Ő a flörtölős típusú ribi. Mutogatja mindenét, integet az autósoknak, teszi-veszi magát, hogy felhívja a figyelmet. Elég vicces látvány egyébként :D
Cseppet sem zavarja, hogy itt-ott kilóg a popinaciból egy kis zsírpárna, büszkén mutogatja mindenét.

Szóval ma ott állt a kisbolt mellett egy fickóval, és filmbe illő volt, ahogy húzta a pasi agyát. A fickó 55 év körüli őszülő, hosszú hajú, vagányan öltözködő. Egész jólszituáltnak nézett ki egyébként. A csaj hol a nyakába csimpaszkodott, mint egy szerelmetes tinédzser, hol a csipőjét mozgatta a pasi alhasa alá. Nevetgéltek együtt, mint az ezer éves ismerősök, barátok, szeretők. Utóbbi végülis majdnem igaz, egy órácskára legalábbis.

A kis előjátékban tehát nem zavarta őket, hogy fényes nappal (vagyis fényes reggel) van. A kis akciót döbbenten figyelte két, a gyerekét babakocsiban toló roma anyuka a másik oldalon. Ha még ők is ennyire felháborodtak, akkor én mit szóljak? :))

A nevetgélés közben megegyezhetett a kis párocska, mert elindultak az utcán. A csajszi tapadt a fickóra, simogatta, belekarolt, duruzsolt a fülébe. Majd a fickó beültette a csinos kis autójába, fehér új Fiat.

De miért is vagyok meglepődve, amikor a barátnőm mesélte, hogy a nyílt utcán szexelt egy fickó a ribivel? Pedig az normálisabb környék volt, a Deák térnél, igaz, éjszaka történt. Nem zavarta őket, hogy elmennek mellettük a lányok az utcán. A pasi folytatta a tevékenységét, a csaj meg unott arccal hagyta. Jó pénzért bármit.

Mondom bármit, mert ez a ribi kis romacsaj olyan színészkedést ad elő nap mint nap a szerelmi szolgáltatásai árulása közben, hogy leesik az állam. Mintha szívvel-lélekkel csinálná, mintha erre született volna, és a vérében lenne. Talán félúton az igazság...

2011. augusztus 15., hétfő

Játék

Nem témába vág, de...
Még sosem osztottam meg nyereménylehetőséget, ezt a nagyobb bloggerek szokták, de most megpróbálom.
Csajoknak, vagy csajokat megörvendeztetni kívánó gentleman-oknak ajánlott :) Szépülj nyócker! ;)


2011. augusztus 10., szerda

fehérnemű modell

Tegnap bevetettem magam a gettóba. A hírhedt 99-es busszal kellett utaznom valahová, de mire buszra szálltam, ezek történtek:

Az Illés utca és a Dugonics utca kereszteződésében átengedett egy autós. Mire átértem a srác letekerte az ablakot, végigmért, és okay-t mutatott. Szegénynek tűnő, de munkás srácként festett, legalábbis a puttonyos autóból és a munkaruhából ítélve. Reméltem, hogy jól értettem a mutogatást, és ez nem valami jelzés a ribiknek, mert volt egy ilyen megérzésem. Majd kiszólt nekem az ablakon:
- Bocs, de nem modellkedtél te valaha?
- Nem... :) :) - mondtam mosolyogva, és továbbmentem. De nem hagyott békén. Siettem a járdán a megálló felé, ő pedig lassan hajtott mellettem az úton, és nem zavarta, hogy nemigen kommunikálok vele.
- De tényleg, sosem voltál modell? Nem szerepeltél magazinban?
- Nem, tényleg.
- Pedig olyan alakod van... Most ne értsd félre, nem ismerkedni akarok (ühüm), de komolyan.
- Köszi.
- Miért nem modellkedsz, simán lehetnél modell!
- Kiöregedtem már... Közelebb a 30-hoz, mint... - és eszembe jutott a tegnap nézett bumburnya sorozat, ahol a kb. velem egyidős modellcsajt a divatbemutatón csak háziasszonynak hívták, a kifutón meg ropogos tizenéves lánykák szaladgáltak kézenfogva. Inkább néztek ki iskolás tininek, mint modellnek, de ez kell a népnek. De a srác csak magyarázott tovább.
- Ugyan ne viccelj! Nagyon jól nézel ki. Híres lehetnél, sokat kereshetnél. - mintha valami ügynök lenne, pedig nyilván nem az volt.
- Köszi, nincsenek ilyen ambícióim... Nem akarok híres lenni, jó nekem a hétköznapi élet - feleltem. Már kezdtem félni, mert csak nem tágított mellőlem, pedig láthatóan siettem, és nem voltam nyitott a kommunikációra.
- Pedig szívesen megnéznélek egy fehérneműs plakáton... - bökte oda lezárásképp majd elhajtott.
Nem tudom, a boltos miért nézett hülyébbnek: a párbeszéd végéért, mert azt hallotta, vagy amiért magamban röhögök, miután a srác elhúzott?

Nem sokkal később ráfordultam a környék gyöngyszemének (nem) mondható Diószegi utcára. Kamasz lányok jöttek szembe, veszekedtek és lökdösték egymást. Az egyiknek az egész szája és nyelve kék volt, gondolom valamilyen nyalókától (jól megy a barna bőrhöz). Egy nagy taszítás után közölte a barátnőjével, hogy:
- Normális legyé' vagy letépem az álladat!!!
(Atyaég errefelé nagyon fura testrészeket kívánnak megcsonkítani, agy meg áll...)

Végre elértem a buszmegállóig, de megmondom őszintén kicsit félve. Rögtön mellém szegődött egy roma pasi, még a jobban öltözött fajtából, ha lehet így mondani a fehér galléros póló-fekete szabadidő nadrág-barna öltönycipő kombót. Megkérdezte, mikor jön a busz, és amikor mondtam, hogy elég gyakran jár, végigmért, és azt mondta: "Kár..." Nos, én az ellenkezőjét gondoltam, de mit ad Isten, végül elég jól elbeszélgettünk (amit persze nem én kezdeményeztem.)
Megkérdezte, hogy napallergiám van-e (nincs) és hogy ugye nem vagyok a környékről való. Szerinte ez látszik rajtam (remélem is), és vigyázzak errefelé. Jobb lenne, ha autóval járnék dolgozni. Ha nincs, akkor rögtön igyekezzek haza munka után, nem ajánlott olyanoknak mint én egyedül lófrálni. Mert itt sokan az életüket adnák egy lányért, de olyanok is vannak, akik az életét is elvennék egy szép lánynak, hogy megkaphassák (valamiért a pár perccel ezelőtti fehérneműmodelles srác ugrott be). Véleménye szerint ez a pár utca Budapest legrosszabb környéke (ezt én minden viszontagság ellenére sem gondoltam volna, hogy nincs még rosszabb). Neki itt laknak a testőrei (?) így gyakran jár erre, de nem egy vidám környék. Elszomorítja, hogy ha 200-ból 100 roma bűnözik és lop, akkor a többi 100-at is elítélik, és szerinte a kialakult helyzetért leginkább a Parlamentben ülők a felelősek. Viszont aki ide születik, annak nincs kiút. Hiába akar kitörni, a végén csak ott köt ki, hogy a testét árulja, vagy hogy lövi magát valamelyik kapualjban. A drogot a romák is árulják, de sosem ők hozzák be az országba.

Tehát nem csak én látom borúsan ezt a környéket. Ennyi élmény viszont elég volt egy időre... Ma ismét az Auróra utca felé megyek, de ismét gyalog. Képtelen vagyok elmenni a 99-es busz megállójáig, majd felszállni erre a járatra.
Az élmények viszont házhoz jönnek, mert ebédidőben az ablakból nézhettük végig, ahogy a ribinek magából kikelve ad instrukciókat a csajnál egy fejjel alacsonyabb stricije. Nagyon idegesnek tűnt (valószínűleg kevés volt a forgalom). Arról beszélgettünk, hogy szívesen meghallgatnánk a "jótanácsokat", de ahogy elmutogatta, hogyan kell lecipzározni a pólót és megmutatni az arra járóknak, ami alatta van - ehhez nem kellett a szavakat hallani... 

2011. augusztus 9., kedd

zolika

Tegnap oda-vissza fuvarom volt az Illés utcán a kollégám személyében, de azért csak beleakadtam valami érdekesbe, amíg a Kálvária téren vártam a buszra.
Ahogy sétáltam oda, egy óriási tetoválást láttam egy lány vádliján ezzel a felirattal: "Szeretlek Zolikám!"
Máris beindult a bogár a fejemben: Jéé hát vannak még ilyen párok, akik nem gyűrűvel, hanem tetoválással pecsételik meg a szerelmüket? Igazán komolyan gondolhatják, mert ez örök életre szól, nem elég csak bedobni a mosdókagylóba a gyűrűt (vagy eltemetni egy mexikói szállodában - új szolgáltatás elváltak részére, gyűrűméretű koporsókkal, érdekes marketingfogás, most olvastam :D). Mert a tetoválás bizony egész életre szól. De aztán eszembe jutott valami sztárházaspár, akik a csuklójukra tetováltatták egymás nevét, aztán persze szakítottak, és a névből napocska tetkó lett, mert hát már nem volt aktuális.
Sokáig nem kellett gondolkodnom, mert hamarosan meghallgathattam a lány párbeszédjét a pasijával (gondolom, ő volt Zolika). A srác hangosan magyarázott a lánynak:
- Csóóók?? Mit képzelsz Te? Költözz el az albérletből. Eltelik pár hét, akkor lehet, hogy hozzád tudok érni, de hogy csók meg ilyenek? El se tudom képzelni. Lehetetlen, soha!! Hagyj békén!
A srác egész helyes volt, de a stílusa szörnyű. Nyilván az elhidegülés és a düh beszélt belőle, de ráadásul lökdöste a lányt, aki majdnem elesett, főleg hogy 20 centis sarkú cipőt viselt. Valamint rózsaszín ruhát, ami alól kilógott az egész fehér melltartó (nem csak a pánt). Hidrogénszőke haj, fehér bőr, kiálló fogak. Nem igazán illettek össze külsőre sem. A csaj nem volt kiborulva, de jó kedve sem volt, böködte a fiút, mintegy érintésképp. Úgy tűnt, hozzászokott már a helyzethez, szerintem nem ez volt az első ilyen beszélgetésük.
Hát ennyit az örök szerelmet hirdető tetoválásokról. Van mondanivalója.

2011. augusztus 8., hétfő

Auróra kalandjai

Tegnap az Auróra utcai orvosi rendelőbe mentem, gyalog. Merész vállalkozás. Itt tényleg lépten-nyomon nyomort lát az ember, vagy olyat, ami számára idegen. De azoknak, akik itt élnek, ez a kőkemény valóság. A táv kb.15 perces, ennyi idő alatt láttam az alábbiakat.
1) Még az Illés utcában a szemem láttára vittek el egy csajt a rendőrök. Nos ha arról álmodozott merész álmaiban, hogy két rendőrpasi kísérgeti, majd beülteti egy rendőrautóba, akkor ez bejött, de lám-lám, vigyázz mit kívánsz, mert megvalósul :)) Ezek bizony nem chipendale-fiúk voltak, és szerintem nem is a jópasi-fajtából való rendőrök (bár fene se tudja, mert nem nagyon néztem meg, inkább a csajt és a szitut kémleltem). De még bilincselés se volt, hogy majdan a börtönben valami vadról álmodozhasson. Hogy miért a letartóztatás, az nem derült ki, de olyan széles skálán nem mozognak a lehetőségek egy hölgy esetében, ERREFELÉ :P
2) A Kálvária téren a szokásos ribi ácsorgott "páciensekre" várva. Egyszer majd mesélek róla. Hogy lehet, hogy minden nap, mindig ott van? Akkor mi ebben az üzlet? Ha sosincs távol, azt jelenti, meló sincs. Az éhenhaláshoz is kevés.
3) A Dankó utca, na arról külön lehetne egy blogot vezetni, bár azonos témában. A nyomor megdöbbentő. Pedig itt is van újépítésű társasház, de higgyétek el, ez semmit sem jelent. Ugyanazok az emberek lakják, mint a régieket. Már a bejáratot is hatalmas rács védi, a kapucsengő alig működik... A sajátjaik elől kell megvédeniük magukat. A szomszédban egy kisbolt, az Illés utcaihoz hasonló, csak itt még nagyobb a tömeg, akik számára a bolt a kocsma, a segély pedig az italravaló. Kosz és a lomtalanításból maradt hulladékok mindenütt.
4) Az egyik lépcsőházban láthatóan valaki kidobta a taccsot. Fel nem takarítja senki, pedig napközben van, délután négy óra. A szemben lévő épület jobb állapotú: frissen NEONZÖLDRE festett homlokzat.
5) A rémes lépcsőház mellett található az Oltalom Karitatív Egyesület egyik helyszíne. Van kin segíteni az tény, már ha lehet... Múltkor ide embertömegek vonultak a járdán, kettesével. Mindenki lerozzant ruhákban, koszos szedett-vedett csomagokkal. Rengetegen voltak, csak ámultam, olyan volt, mint egy munkatáborból megkínzottan érkezett sereg. Itt mindig megrendítő kép fogad, most hogy nem a tömeget láttam, észrevehettem a helyet, aminek a neve valami kávézó a nemtudomhány kutyához. Az egész hely szélessége 1,5 méter lehet, kopott padlóval, kávézóra semmi nem emlékeztet azon kívül, h asztalok és székek vannak. Az egész hely dugig, megfakult, fájdalmas arcokkal. Kávét mondjuk senki előtt nem láttam. Az Oltalom Egyesületnek a Dankó utca a székhelye, fő profiljuk a hajléktalanok ellátása.
6) Mellette található a református főiskola egyik kis épülete, a szociális szakok képzésének színtere. Tökéletes helyszín. Aki minden héten, minden nap idejár, és nem gondolja meg magát, sőt még lelkesen is tanul, az tényleg megérdemli a szociális diplomát. Nekem könnyű volt, egy édes városban, egy szép főiskolán.
7) A Dankó utca végén elhagyott épületek lépcsőin hajléktalanok ülnek. Vizeletszag mindenütt, bár a múltkor füvescigi szagát éreztem. Nem feltételezem, hogy hajléktalanként bármelyiküknek erre lenne pénze, talán egy csikket talált valamelyik, mert mindig csikkeket szívnak.
8) A Mátyás téri park még szép is lehetne, de a fűben mindig alszik valaki. Na nem olyan Central Park-os feelingben természetesen, hogy piknikpléd, mellette kosárka, és elaludtunk a délutáni napfényben. Az egy másik világ. Múltkor egy hajléktalan aludt itt, az kevésbé volt meglepő, mint a mostani, jólszituáltnak látszó, munkaruhában lévő férfi. Mellette sör, szerintem már csak ráadás volt a többi adag alkoholra, és kiütötte magát.
9) A Nagy Fuvaros utcában a 99-es busz megállója szintén mindig érdekes helyszín. Most 3 roma srác verekedett. Látszólag viccből, de nem volt az olyan light-os, és rejtett indulat sütött a szemükből. Nem lett volna teljes a kép egy sivítozó roma csaj nélkül. Mindenki őket nézte, köztük az utcában lévő étkezdések. Bocsánat a nagyképűségért, de nem nagyon vennék itt ételt...
10) A legmegrendítőbb a József utcában zajló párbeszéd volt anya és kisfia között. Az anya egy átlagosnak mondható roma hölgy, 30-35 év körüli, rendesen felöltözve. A kisfiú helyes, 3-4 év között, még sejpít.
Kisfiú: - Anya, hol van most az Apa? Iszik valahol?
Anyuka: - Nem. De nem tudom, hogy hol van.
Kisfiú: - Anya, de haragszol az Apára?
Anyuka: - Nem, nem haragszom
K: - De igen. Mérges vagy rá, mert ivott.
A: - Ááá, hmm.
K: - De mit ivott az apaaa??
A: - Nem tudom, kisfiam.
K: - Bort ivott, azért utálod? Meg sört?
A: - Nem, nem tudom.
K: - Utálod ugye??
Anyuka próbált nem szomorú lenni, látszólag már volt is benne gyakorlata. De a kisfiú teljes mértékben átlátott már a szitán, és pontosan értette, mi a családi dörgés. Nyilvánvalóan ezer veszekedést hallgathatott otthon végig az alkoholmámortól heves apa, és a dühös anya között.
Mindezt nem hallották az egyik ablakmélyedésben ülő, vadul felöltözött tizenévesek. Egy fiú és egy lány, láthatóan kerestek egy helyet, ahol őrült zenét hallgathatnak szülői felügyelet nélkül, és cigizni is szabad. József utca, Józsefváros. Itt nem tűnik fel.