Tegnap bevetettem magam a gettóba. A hírhedt 99-es busszal kellett utaznom valahová, de mire buszra szálltam, ezek történtek:
Az Illés utca és a Dugonics utca kereszteződésében átengedett egy autós. Mire átértem a srác letekerte az ablakot, végigmért, és okay-t mutatott. Szegénynek tűnő, de munkás srácként festett, legalábbis a puttonyos autóból és a munkaruhából ítélve. Reméltem, hogy jól értettem a mutogatást, és ez nem valami jelzés a ribiknek, mert volt egy ilyen megérzésem. Majd kiszólt nekem az ablakon:
- Bocs, de nem modellkedtél te valaha?
- Nem... :) :) - mondtam mosolyogva, és továbbmentem. De nem hagyott békén. Siettem a járdán a megálló felé, ő pedig lassan hajtott mellettem az úton, és nem zavarta, hogy nemigen kommunikálok vele.
- De tényleg, sosem voltál modell? Nem szerepeltél magazinban?
- Nem, tényleg.
- Pedig olyan alakod van... Most ne értsd félre, nem ismerkedni akarok (ühüm), de komolyan.
- Köszi.
- Miért nem modellkedsz, simán lehetnél modell!
- Kiöregedtem már... Közelebb a 30-hoz, mint... - és eszembe jutott a tegnap nézett bumburnya sorozat, ahol a kb. velem egyidős modellcsajt a divatbemutatón csak háziasszonynak hívták, a kifutón meg ropogos tizenéves lánykák szaladgáltak kézenfogva. Inkább néztek ki iskolás tininek, mint modellnek, de ez kell a népnek. De a srác csak magyarázott tovább.
- Ugyan ne viccelj! Nagyon jól nézel ki. Híres lehetnél, sokat kereshetnél. - mintha valami ügynök lenne, pedig nyilván nem az volt.
- Köszi, nincsenek ilyen ambícióim... Nem akarok híres lenni, jó nekem a hétköznapi élet - feleltem. Már kezdtem félni, mert csak nem tágított mellőlem, pedig láthatóan siettem, és nem voltam nyitott a kommunikációra.
- Pedig szívesen megnéznélek egy fehérneműs plakáton... - bökte oda lezárásképp majd elhajtott.
Nem tudom, a boltos miért nézett hülyébbnek: a párbeszéd végéért, mert azt hallotta, vagy amiért magamban röhögök, miután a srác elhúzott?
Nem sokkal később ráfordultam a környék gyöngyszemének (nem) mondható Diószegi utcára. Kamasz lányok jöttek szembe, veszekedtek és lökdösték egymást. Az egyiknek az egész szája és nyelve kék volt, gondolom valamilyen nyalókától (jól megy a barna bőrhöz). Egy nagy taszítás után közölte a barátnőjével, hogy:
- Normális legyé' vagy letépem az álladat!!!
(Atyaég errefelé nagyon fura testrészeket kívánnak megcsonkítani, agy meg áll...)
Végre elértem a buszmegállóig, de megmondom őszintén kicsit félve. Rögtön mellém szegődött egy roma pasi, még a jobban öltözött fajtából, ha lehet így mondani a fehér galléros póló-fekete szabadidő nadrág-barna öltönycipő kombót. Megkérdezte, mikor jön a busz, és amikor mondtam, hogy elég gyakran jár, végigmért, és azt mondta: "Kár..." Nos, én az ellenkezőjét gondoltam, de mit ad Isten, végül elég jól elbeszélgettünk (amit persze nem én kezdeményeztem.)
Megkérdezte, hogy napallergiám van-e (nincs) és hogy ugye nem vagyok a környékről való. Szerinte ez látszik rajtam (remélem is), és vigyázzak errefelé. Jobb lenne, ha autóval járnék dolgozni. Ha nincs, akkor rögtön igyekezzek haza munka után, nem ajánlott olyanoknak mint én egyedül lófrálni. Mert itt sokan az életüket adnák egy lányért, de olyanok is vannak, akik az életét is elvennék egy szép lánynak, hogy megkaphassák (valamiért a pár perccel ezelőtti fehérneműmodelles srác ugrott be). Véleménye szerint ez a pár utca Budapest legrosszabb környéke (ezt én minden viszontagság ellenére sem gondoltam volna, hogy nincs még rosszabb). Neki itt laknak a testőrei (?) így gyakran jár erre, de nem egy vidám környék. Elszomorítja, hogy ha 200-ból 100 roma bűnözik és lop, akkor a többi 100-at is elítélik, és szerinte a kialakult helyzetért leginkább a Parlamentben ülők a felelősek. Viszont aki ide születik, annak nincs kiút. Hiába akar kitörni, a végén csak ott köt ki, hogy a testét árulja, vagy hogy lövi magát valamelyik kapualjban. A drogot a romák is árulják, de sosem ők hozzák be az országba.
Tehát nem csak én látom borúsan ezt a környéket. Ennyi élmény viszont elég volt egy időre... Ma ismét az Auróra utca felé megyek, de ismét gyalog. Képtelen vagyok elmenni a 99-es busz megállójáig, majd felszállni erre a járatra.
Az élmények viszont házhoz jönnek, mert ebédidőben az ablakból nézhettük végig, ahogy a ribinek magából kikelve ad instrukciókat a csajnál egy fejjel alacsonyabb stricije. Nagyon idegesnek tűnt (valószínűleg kevés volt a forgalom). Arról beszélgettünk, hogy szívesen meghallgatnánk a "jótanácsokat", de ahogy elmutogatta, hogyan kell lecipzározni a pólót és megmutatni az arra járóknak, ami alatta van - ehhez nem kellett a szavakat hallani...
Az Illés utca és a Dugonics utca kereszteződésében átengedett egy autós. Mire átértem a srác letekerte az ablakot, végigmért, és okay-t mutatott. Szegénynek tűnő, de munkás srácként festett, legalábbis a puttonyos autóból és a munkaruhából ítélve. Reméltem, hogy jól értettem a mutogatást, és ez nem valami jelzés a ribiknek, mert volt egy ilyen megérzésem. Majd kiszólt nekem az ablakon:
- Bocs, de nem modellkedtél te valaha?
- Nem... :) :) - mondtam mosolyogva, és továbbmentem. De nem hagyott békén. Siettem a járdán a megálló felé, ő pedig lassan hajtott mellettem az úton, és nem zavarta, hogy nemigen kommunikálok vele.
- De tényleg, sosem voltál modell? Nem szerepeltél magazinban?
- Nem, tényleg.
- Pedig olyan alakod van... Most ne értsd félre, nem ismerkedni akarok (ühüm), de komolyan.
- Köszi.
- Miért nem modellkedsz, simán lehetnél modell!
- Kiöregedtem már... Közelebb a 30-hoz, mint... - és eszembe jutott a tegnap nézett bumburnya sorozat, ahol a kb. velem egyidős modellcsajt a divatbemutatón csak háziasszonynak hívták, a kifutón meg ropogos tizenéves lánykák szaladgáltak kézenfogva. Inkább néztek ki iskolás tininek, mint modellnek, de ez kell a népnek. De a srác csak magyarázott tovább.
- Ugyan ne viccelj! Nagyon jól nézel ki. Híres lehetnél, sokat kereshetnél. - mintha valami ügynök lenne, pedig nyilván nem az volt.
- Köszi, nincsenek ilyen ambícióim... Nem akarok híres lenni, jó nekem a hétköznapi élet - feleltem. Már kezdtem félni, mert csak nem tágított mellőlem, pedig láthatóan siettem, és nem voltam nyitott a kommunikációra.
- Pedig szívesen megnéznélek egy fehérneműs plakáton... - bökte oda lezárásképp majd elhajtott.
Nem tudom, a boltos miért nézett hülyébbnek: a párbeszéd végéért, mert azt hallotta, vagy amiért magamban röhögök, miután a srác elhúzott?
Nem sokkal később ráfordultam a környék gyöngyszemének (nem) mondható Diószegi utcára. Kamasz lányok jöttek szembe, veszekedtek és lökdösték egymást. Az egyiknek az egész szája és nyelve kék volt, gondolom valamilyen nyalókától (jól megy a barna bőrhöz). Egy nagy taszítás után közölte a barátnőjével, hogy:
- Normális legyé' vagy letépem az álladat!!!
(Atyaég errefelé nagyon fura testrészeket kívánnak megcsonkítani, agy meg áll...)
Végre elértem a buszmegállóig, de megmondom őszintén kicsit félve. Rögtön mellém szegődött egy roma pasi, még a jobban öltözött fajtából, ha lehet így mondani a fehér galléros póló-fekete szabadidő nadrág-barna öltönycipő kombót. Megkérdezte, mikor jön a busz, és amikor mondtam, hogy elég gyakran jár, végigmért, és azt mondta: "Kár..." Nos, én az ellenkezőjét gondoltam, de mit ad Isten, végül elég jól elbeszélgettünk (amit persze nem én kezdeményeztem.)
Megkérdezte, hogy napallergiám van-e (nincs) és hogy ugye nem vagyok a környékről való. Szerinte ez látszik rajtam (remélem is), és vigyázzak errefelé. Jobb lenne, ha autóval járnék dolgozni. Ha nincs, akkor rögtön igyekezzek haza munka után, nem ajánlott olyanoknak mint én egyedül lófrálni. Mert itt sokan az életüket adnák egy lányért, de olyanok is vannak, akik az életét is elvennék egy szép lánynak, hogy megkaphassák (valamiért a pár perccel ezelőtti fehérneműmodelles srác ugrott be). Véleménye szerint ez a pár utca Budapest legrosszabb környéke (ezt én minden viszontagság ellenére sem gondoltam volna, hogy nincs még rosszabb). Neki itt laknak a testőrei (?) így gyakran jár erre, de nem egy vidám környék. Elszomorítja, hogy ha 200-ból 100 roma bűnözik és lop, akkor a többi 100-at is elítélik, és szerinte a kialakult helyzetért leginkább a Parlamentben ülők a felelősek. Viszont aki ide születik, annak nincs kiút. Hiába akar kitörni, a végén csak ott köt ki, hogy a testét árulja, vagy hogy lövi magát valamelyik kapualjban. A drogot a romák is árulják, de sosem ők hozzák be az országba.
Tehát nem csak én látom borúsan ezt a környéket. Ennyi élmény viszont elég volt egy időre... Ma ismét az Auróra utca felé megyek, de ismét gyalog. Képtelen vagyok elmenni a 99-es busz megállójáig, majd felszállni erre a járatra.
Az élmények viszont házhoz jönnek, mert ebédidőben az ablakból nézhettük végig, ahogy a ribinek magából kikelve ad instrukciókat a csajnál egy fejjel alacsonyabb stricije. Nagyon idegesnek tűnt (valószínűleg kevés volt a forgalom). Arról beszélgettünk, hogy szívesen meghallgatnánk a "jótanácsokat", de ahogy elmutogatta, hogyan kell lecipzározni a pólót és megmutatni az arra járóknak, ami alatta van - ehhez nem kellett a szavakat hallani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése