ribi lista

Sokat meséltem már a r***ről, bocsánat, a testükből élő nőkről.
Minden túlzás nélkül tele van velük a környék. A kínálat széles, már amennyiben nem egy luxus konzumhölgyet kíván (elvinni) a férfi.
Néhányukat már jól ismerem látásból.

Ha nem a legcsinosabbal akarom kezdeni, akkor megemlíteném a Természettudományi Múzeum mellett ácsorgó hölgyet, bár a munkahelyem előtt is szoktam látni. Elnézést kérek, kollégának azért nem nevezném... :D Bizony, már hölgykorban van, nem elírás történt. Bár itt nehéz az emberek valódi korát megsaccolni, azt hiszem, a nem túl fényes életmód mindenki arcára rányomja a bélyegét, és idősebbnek tűnik, mint valójában. Mindenesetre a hölgy a legnagyobb jóindulattal is negyvenes, rövid hajú és fogatlan. Még a lepattantabb bordélyházakból is elküldték volna, mondván: kiöregedett. De ő ott ácsorog rendületlenül és gyakran a múzeum mellett, feltételezem, nem hiába. Mindenki kell valakinek...

Gyakran ácsorog a múzeum sarkánál egy szakállas, dundi, és egyáltalán nem roma fiatalember. Kíváncsi lennék, mi okból, mert nem futtatónak tűnik, inkább olyan, mint aki éppen akkor tért haza a munkából. Talán lányokra vár, amikor épp nem talál ott senkit. Ha arra megyek, mintha mindig méregetne a szemével, úgyhogy már fényes nappal is félve sétálok arra. Tegnap reggel láttam az utca elején, ahol szintén szoktak lányok lófrálni bizonyos célzattal, úgyhogy ő talán egy "törzsvásárló" lehet.

Ugorjuk át az Illés utcát, a következő testhölgy alanyunk a Kálvária tér csillaga. Szintén nem tizenéves, inkább harmincas, viszont sűrű barna haja van, ami jó is, mert azt az arcot ellensúlyoznia kell valaminek. Az ő műszakja napközben tart, és kb. akkor ér véget, amikor én is hazafelé tartok. Hazafelé tehát nagy valószínűséggel belebotlok, ahogy a Kálvária téren ácsorog. Hogy ez megéri-e, nem tudom, ha ilyen gyakran van ott helyben, nem mehet túl jól az üzlet. De valamiért ott áll mégis, néha tehát biztos akad valaki a horogra.

Ráakadt bizony a taxis is, aki két roma lányból választotta ki az egyiket a munkahelyem előtt.
Éppen hazafelé indultam délután, és ahogy kinyitottam az "irodaház" ajtaját, a következő jelenet játszódott le a szemem előtt.
Két (számomra kissé hasonló) roma lány ácsorgott a lépcsőnk előtt. Sok ilyet látni, hisz a lányok általában nem dolgoznak, nem tanulnak, ráérnek tehát.
Az átutazó nem gondolná, hogy ribik, inkább csak bandáznak, várnak valakire, stb. De én úgy látom, itt ez a határ nem különül el ilyen élesen, hogy ki ribi, és ki nem. Ha nincs pénz, keresnek az utcán. Ezalatt persze nem az aprók összeszedését kell érteni a földről :D
Jött egy taxis, egyik céghez sem tartozó magánvállalkozó, kissé leharcolt autóval. Lelassított a zebránál, de nem azért, hogy átengedje a járókelőket. (Az itt egyébként sem szokás, múltkor majdnem elütöttek ezen a zebrán, és a sofőr hölgy magából kikelve ordított, amiért át mertem menni előtte, a ZEBRÁN. Bocsánat...)
Szóval a taxis intett az egyik lánynak, hogy menjen. A csajok nem értették, melyikükről van szó, így a taxis kikiabált a kocsi ablakán, hogy "Te, te, igen", rámutatva az egyikükre. És a csaj már futott is, hogy bepattanjon az autóba, meg máshová is, de erre már nem szeretnék gondolni.

Az viszont akaratlanul is eszembe jutott, hogy néha világrengető pillanatomban én is beszálltam egyik-másik taxiba, hogy hazavigyen az irodakulcsomért. Még jó, hogy nevenincs taxikba nem szálltam be soha, csak ismert cégek autóiba, akik szerencsére tényleg taxisok voltak, és nem hölgyek után ácsingózó férfiak. Remélem, a taxitársaságok logói az autókon valamiféle garanciát jelentenek, de ezután kétszer is meggondolom, hogy hazaugrom-e taxival.

A következőben bemutatott szőke szereplőnkről már meséltem korábban. Ez a lány a leghelyesebb és a legkacérabb, ha az Illés utca környéki kínálatot nézzük. Mosolyogva integet az autósoknak, és mutogatja, amije van. Ennek a bejegyzésnek ő volt az alanya. A szőke csaj mostanában a Füvészkert környékén ácsorog. Ez talán valami előrelépést jelenthet a számára, ki tudja. Mindenesetre ő komolyan űzi a szakmáját, és teszi a dolgát. Pontosabban, ami a kliensfogást illeti, a többiről hálIstennek nincsenek információim.

Talán tőle tanult a kevésbé szép fekete hajú csillag, aki a munkahelyem előtti kereszteződésben integetett tegnap az autósoknak. Öltözéke inkább sportos volt, de tevékenysége egyértelmű: a járda helyett az úttesten intett az autósoknak: jöjjenek. Nem, nem forgalmat akart irányítani. Forgalmat akart generálni, sajátot méghozzá. 

Értéktelen értékek

Van az úgy, hogy az ember megérez dolgokat. Sokat járt a fejemben, hogy errefelé nem árt, ha az ember vigyáz az értékeire. Ugye nem kell ragoznom, hogy miért...

Pont ezekben a napokban kaptam egy e-mailt, hogy kereszttesómat kirabolták itt a kerületben. 

A bicikliről szállt le, amikor letépték a táskáját (amilyen arccal közeledett felé a fiú, örült, hogy őt magát nem bántották). A táskában természetesen benne voltak az iratai, a pénze, a bankkártyája, a telefonja, és a kis "kincsei", amik mások számára értéktelenek, de neki nagyon értékesek voltak. 

Az a legszomorúbb az egészben, hogy 1) mások megdolgoznak ezekért az értékekért, egyesek pedig simán elveszik azt, amire mások keresték meg a pénzt, méghozzá olyan személyek veszik el, akiknek fogalma sincs, mi az a munka (nemsokára leírom azt is, hogy miért mondom ezt). No de ez a társadalom alapvető és ősidők óta fennálló problémája. 2) A rablók kiveszik a pénzt, esetleg eladják a telefont, de a többi kis kincset, amik számukra értéktelenek, egyszerűen kidobják, vagy lepottyantják az utcán. 

Úgy, mint ezt a képen látható táskát, amiről úgy sejtem, ugyanilyen módon került a Kálvária térre, a buszmegállóba. Mellette összetépett hivatalos levelek voltak, de egyébként is mindig ennyi a szemét az utcán, mint ahogy kicsit a fotón is látszik, akárhogy is próbálnak takarítani nap mint nap a rendesebb lakók és a közterületesek.

Igen, biztosan azt mondja a kedves olvasó, hogy bizonyára valamiféle rasszizmus van bennem, azért írok ilyeneket, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs, mi a munka. Kérem szépen, nem ezért írom. 

Reggelente figyelem az embereket a Kálvária tér és az Illés utca környékén. Nem tudom, hogy mondhatnám másképp, de "ők" nem járnak dolgozni. Alig találkozom olyan emberrel, aki hozzám hasonlóan munkába siet.

Maximum a gyerekeket viszik az óvodába, legtöbbször szabadidőruhában, azaz valószínűsíthető, hogy nem dolgozni mennek utána. 

Hogy ez kinek a hibája, abba ne menjünk bele, a fentieket nem is kritikának szánom, egyszerűen csak szomorú ténymegállapítás. 

A kivételt is meg kell itt említenem, ugyanis elég sok lány "áll készen a munkára" reggelente az utcán, várva az aktuális kuncsaftokat, és a közelükben ott találhatóak az őket futtató srácok is. Ha ez is munkának számít, akkor hazudtam a fent leírtakban, hogy csak mi igyekszünk dolgozni. 

Meg kell említenem, hogy a kerületi önkormányzat próbál tenni valamit a helyzet ellen, erről fog szólni a következő bejegyzés.